2025
május 09
Utolsó napunk Dahabon
A sivatag csodái
Az utolsó nap búvárfelszerelésünket hátrahagyva – mivel másnap már repültünk haza – nekivágtunk a sivatagnak, hogy a hetet egy valódi sivatagi kalanddal zárjuk le.
Reggel 9-kor dzsippel indultunk útnak, első állomásunk a Fehér Kanyon volt. A szurdokba egy meredek sziklafalon, kötél és létra segítségével ereszkedtünk le, majd gyönyörű, vakítóan fehér mészkősziklák között kanyarogva haladtunk végig a keskeny kanyonon. A túra körülbelül másfél óráig tartott, miközben a természet ereje folyamatosan lenyűgözött bennünket – a sziklaformákat a szél és az eső alakította ki évszázadok alatt, különleges, formákat és színeket hozva létre. A kanyon alján puha, finom fehér homokban sétáltunk, amely olyan érzést keltett, mintha egy elhagyatott tengerparton járnánk – csak épp a sivatag szívében.
A túra végén megérkeztünk az Ein Khudra oázishoz, egy autentikus beduin faluba. Itt megtekintettük a föld alatti vízforrást, amely az életet adja ennek a helynek, majd egy tradicionális beduin ebédet fogyasztottunk el. Az étkezés nemcsak ízletes volt, hanem lehetőséget adott arra is, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük a helyi szokásokat.
Az ebéd után újra dzsipre szálltunk, és egy rövid kitérőt tettünk a híres Gomba-sziklához, amely különleges formájával és magányos elhelyezkedésével lenyűgözött bennünket. Innen továbbhaladva megérkeztünk a Színes Kanyonhoz, amit alulról felfelé haladva fedeztünk fel. A homokkő falak élénk színei – sárga, narancs, rózsaszín és vörös árnyalatok – minden kanyarban újabb és újabb látványt nyújtottak, mintha egy természet alkotta műalkotásban sétáltunk volna.
A nap végére kellemesen elfáradva, porosan, de élményekkel telve tértünk vissza a szállásunkra. Ez a sivatagi túra méltó lezárása volt egy felejthetetlen hétnek Dahabon – a tenger, a sivatag és a közösen megélt kalandok emléke még sokáig velünk marad.
